Az öreg halász és a Fender
Maghőmérő
Élt az öreg hű nejével
Minden reggel hálót vetett
Várt szép csendben türelmesen
Fogott ő már sok-sok halat
Kicsit, nagyot, szelídet, vadat
A langyos víz, mint sűrű álom
Hömpölygött a lágy magányon
A forró nap ontotta sugarát
Ékesen csillogtak a hullámok fodrán
Egykedvűen, mint a tenger
Bámult messze a végtelenbe
Rezzen a háló, fordul a ladik
Fél szemével csak odakacsint
Hálóért nyúl, s már szorítja is
Megvan a fogás, megvan a kincs
Van egy Fenderem
Van egy Fenderem
Van egy Fenderem
Van egy Fenderem
Híres lesz Ő, most már látja
Ő lesz majd az ászok ásza
A címlapokon Ő és a Fender
Ő lesz majd a legnagyobb ember
De az újságírók kérdőn néztek:
„mi az a Fender” – így beszéltek
Kevés ez, nekünk ennél több kell,
Mondjuk: Annácska egy sütőtökkel
Van egy Fenderem
Van egy Fenderem
Van egy Fenderem
Van egy Fenderem
Azóta is tengerre száll
De nem vet hálót, nem kell már
Hírnév sem kell, csakis a vad
És boldogan élt, míg meg nem halt
album címe: Maghőmérő
megjelenés: keressük!
hossz: 3:23
kiadó: szerzői kiadás
zeneszerző: Lukács Zoltán
szövegíró: Lukács Zoltán
stílus: pop, rock
címkék: Csalódás, Fájdalmas, Fájdalom, Küldetés, Múltidéző, öreg, Remény, Szomorú, Vágy, Valóság
napi megtekintések: 1
megtekintések száma: 1246