Úgy sír az őszi szél,
úgy reszket az erdő,
hogy még egyszer eljő a tél,
s ott fenn az ég csupa köd, csupa bú
úgy, mint én.
A késő őszi fény még egyszer kigyullad,
s a fákon a hervadt levél
nem tudja essen-e, hulljon-e már
úgy, mint én.
Majd meglátod, drága,
hogy április tájba
a tavasz mily csodát ígér.
Szikrázik száz szín,
és pompáz a jázmin,
de addigra hol leszek én.
Egy dalt hoz majd a szél,
mely sír egyre jobban,
hangjára feldobban a szív,
de aztán elhalkul nyomtalanul
úgy, mint én.
Egy dalt hoz majd a szél,
mely sír egyre jobban,
hangjára feldobban a szív,
de aztán elhalkul nyomtalanul
úgy, mint én
csak úgy, mint én.