Az előadó saját szavaival: Nehéz néhány mondatban összefoglalnom, miként bukkant fel, majd fonódott össze mindennapjaimmal a zene. 1990. május 18-án születtem Szegeden. Háromgyermekes család legifjabb sarjaként a muzsika bűvöletében cseperedtem, és felnőtteket meghazudtoló elszántsággal akartam énekelni. Mondhatni, szívesebben kommunikáltam volna a környezetemmel dalokat dudorászva, mintsem szavakkal, bár lehet, hogy ezt csak az elmúlt néhány év tapasztalatai mondatják velem. A zeneóvoda után Makón Bartók Béla Zeneművészeti Általános Iskolába, majd Szegeden a Tömörkény István Gimnázium ének tagozatára jártam. Az éneklésből sosem volt elég, a feszített tempójú középiskolai kóruspróbákról következő utam általában a Karolina Művészeti Iskolába vezetett, ahol Kerényi Tiborné (Ida néni) irányítása alatt sajátítottam el a klasszikus hangképzés technikai, majd művészi alapjait. Az itt megszerzett tudásom pallérozásában immáron négy éve a kiváló és méltán híres szegedi operaénekes, Andrejcsik István nyújt segítséget. Ő ébresztett rá arra, hogy az énekművészet igen összetett és kemény műfaj, amely tökéletes ének- és beszédtechnikát követel, illetve határozott, rutinos színpadi kiállást, hiszen a jó énekes nemcsak a hangjával, hanem egész testével dolgozik. Nemcsak énekel, hanem elemez, átél és üzen minden egyes kiénekelt hanggal. Kitárja szívét és lelkét, lemeztelenítve önmagát. A zene ereje és szeretete a lényéből kell fakadjon. A külföldi énekesek közül számomra Andrea Bocelli a példakép. Példakép tehetségében, művészi kvalitásában, kitartásában, a zene iránt tanúsított tiszteletében. Az Il Divo együttes mellett még ő képviseli azt az ún. crossover stílust, amelyet én is egyre inkább a magaménak érzek, amely valahol ott lebeg a komoly- és a könnyűzene határmezsgyéjén. A Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának hallgatója vagyok olasz szakon. 2011. nyarán sikeres felvételt nyertem a Budapesti Madách Musical Tánc-és Zeneművészeti Iskolába, ahol a mestereim Kautzky Armand, Hűvösvölgyi Ildikó és Bencze Ilona színművészek. Minden szabadidőmet a zenei pályára való tudatos és elmélyült felkészülésnek szentelem. Különböző zenei megmérettetéseken teszem próbára képességeim és saját, illetve versenytársaim tapasztalatai alapján próbálok továbbfejlődni. Korában elért eredményeim a teljesség igénye nélkül: A 2007-es szegedi Bicínium-éneklési Versenyen főiskolás kategóriában partneremmel, Szemerédi Bernadettel I. helyezést értem el, holott mindketten még csak középiskolába jártunk. A Festival d’ Italiano országos versenyen komolyzenei kategóriában I. díjjal, könnyűzeneiben különdíjjal jutalmaztak. A Starworld Országos Énekversenyről a musical kategória győzteseként tértem haza, a 2008-as Szegedi Egyetemi Énekversenyen pedig II. helyezést kaptam. „A zene az kell” elnevezésű szegedi könnyűzenei vetélkedőn 2008-ban I., 2009-ben pedig különdíjban részesültem. 2009. áprilisában a Székesfehérváron megrendezett Országos Musicalbajnokság III. díjával gazdagodtam. További elismeréseim: 2010. szeptember 17-18. - az Országos „Musical Hangja” Énekverseny III. helyezése és Németh Attila ( Operettszínház színművésze ) különdíja; 2010. november 19. „A zene, az kell” Énekverseny kiemelt I. díja; 2010. november 25. A Szegedi Egyetemi Énekverseny könnyűzenei kategóriájának nyertese. Legfrissebb elismeréseim: 2011. április 16. Országos Varga László komolyzenei énekverseny II. helyezés; Szeged legjobb énekese különdíj; 2011. április 27. a II. Nemzetközi VII. Országos Simándy József Énekverseny döntőse; 2011. május 7. a Nemzetközi Lévay Szilveszter musical verseny középdöntőse (400 jelentkező közül - a világ minden tájáról - a legjobb 48 közé válogattak be).; 2011. május 8. Országos Musicalbajnokság (Székesfehérvár) Fődíj. 2011. május 13. Bicínium –éneklési Verseny: főiskolás kategória – III.helyezés A versenyek mellett fellépéseket vállalok, hiszen kezdő énekesként én is sikerre, elismerésre vágyom, hogy minél többen ismerjék meg a nevem. Első önálló estemet 2009. májusában tartottam a szegedi REÖK Palota aulájában, és még ugyanezen év szeptemberében valósulhatott meg a második egész estés koncertem gondolata is a város már korábban említett művészeti fellegvárában. Ami pedig a színház és az éneklés találkozását illeti, 2009-ben a Szegedi Nemzeti Színház egyik produkciójában, Berlioz Faust elkárhozása c. operájában az énekkar tenor szekcióját erősítettem, akárcsak a Szegedi Szabadtéri Játékok Turandot-jában, 2011-ben pedig a Valahol Európában c. musicalban. Mindig olyan művet választok, amihez személyes kötődésem van, ami megmozgat bennem valamit, ami harmonizál lírai alkatommal és hangszínemmel. Számomra a zene az a portál, amelyen kifejezhetem azt, aki és ami vagyok. A zene Isten adománya, akárcsak a hang megszólaltatásának képessége, bármilyen hangszeren történjék is. Úgy vélem, az emberi hangnál nem létezik tökéletesebb hangszer. Egy hangszer, amely bonyolultabb és kiszámíthatatlanabb bármely másiknál, amely a testünkbe, a lelkünkbe van zárva, vagyis maga a lelkünk. Úgy érzem, hogy a Teremtő megáldott az éneklés képességével. Ahol a szavak némaságba fúlnak, ahol érezzük a kimondottak végességét, ott a zene a legmagasabb rendű megnyilatkozás. A zenével egybekötött imádság erőtere pedig hegyeket mozgat meg, falakat dönthet le. Ezért úgy szeretnék énekelni, hogy minden kiejtett hangommal az Örökkévalót és mindazokat örvendeztessem, akikkel gondviselésben, kegyelemben is egy vagyok. vissza