2002-ben felvettek a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola és Konzervatórium (klasszikus) cimbalom tanszakára. 2004 nyarán beleszerettem az ír népzenébe, ennek hatására megtanultam ír dobon (bodhrán) és ír furulyán, valamint nagy álmom volt, hogy megtanuljak skót dudán. 2005 nyarán jött a nagy lehetőség: szüleim ráhatására elmentem népi cimbalmot tanulni egy népzenei táborba, ahol végül egy hangot se ütöttem le, de kezembe nyomtak egy magyar dudát: gondoltam, jó ugródeszka a skóthoz. Aztán megszerettem a magyar népzenét, és az évek során a dudák egész tárházát gyűjtöttem össze és tanulom mai napig (sokac, drávamenti, isztriai, makedón, bolgár, és persze a magyar még mindig). Eközben több hangszeren is átfutottam, megtanultam kicsit gitározni, elkezdtem bendzsózni, ír fuvolázni, de ezek mai napig csak saját kedvtelésre maradtak meg. 2006-ban felvettek a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolára klasszikus cimbalom-kamaraművész szakra, ám másfél év után otthagytam, mert inkább népzenével szerettem volna foglalkozni (pedig eddigre túl voltam már egy nemzetközi 4. és több országos 1. helyezésen), és 2008-ban sikerrel felvételiztem a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem népi fúvós szakára. Itt megtanultam hosszúfurulyázni, tekerőzni, valamint tanulhattam népi cimbalmot, és a véletlenek összjátéka folytán brácsatamburázni is elkezdtem – s ha már itt tartunk, útközben dobolni és gardonozni is megtanultam, magamtól. 2011-ben felvételiztem Pécsre néprajz-kulturális antropológia levelező szakra, ahova szintén felvettek, jelenleg is ezt csinálom, másodéves vagyok. Az évek során több formációban is megfordultam (voltam kortárs zenei műhelyben, tamburazenekarban, játszottam magyar, ír, skót, breton, szerb, horvát, bolgár, makedón népzenét, “világzenét”, rockot, folk metalt, magyar nótát, jazzt, bluest, klezmert, “balkánit”, vagy ami jött. Jelenleg 2007 óta a Góbé Zenekarnak vagyok (alapító) tagja, 2008 óta részt veszek a Magyar Dudazenekarban, és 2011 óta a Köztársaság Bandájában is játszom. A sok hangszer mellett nehéz kikapcsolódni, de ha szabadidőm engedi (heti 2-3 alkalommal azért mindig engedi), barlangászni járok. vissza