Csészényi bánat minden reggel,
Egy szál nyugalom, ettől kel fel
Egy löketnyi élettől embernyi állat,
Egy slukk levegő, ez minden álma.
Egy szemvillanásnyi aggódástól
Ha félholtan fekszik,
Csak akkor hiszi, hogy él.
Utálni szeret, és utál szeretni.
Nem is olyan nehéz vele elhitetni,
Hogy elfelejti, aki legalább
Egyszer meghalt már érte,
olyan nevetségesen szomorú,
olyan szomorúan kellemes.
Tányérnyi cigi, a konyhában ébredsz,
belehunyorogva a napsütésbe,
Félóra álom, egy óra ébredés,
Még belefér egy életnyi semmittevés.
Egy léleknyi test, egy órányi est,
Egy lakásnyi tér, egy tenyérnyi kéz,
Egy csóknyi száj, és hiába várod a végét.