lemásztam rólad és feküdtünk még egy kicsit, csak úgy meztelenül
rohadt meleg volt a kollégiumban és féltem, hogy előkerül
valamelyik szemét lakótársad
(bár alig ismertem őket)
elmondhatatlanul utáltam magam, és elegem volt belőled
a xanaxos kamaszkorodból és ahogy a hajad hátradobtad
az egy darab történetedből, amit előtted már annyian elmondtak,
mégis mindig visszamentem
és hazudtam miattad otthon
lehet, hogy szerelmes voltam beléd, vagy simán csak nem volt jobb dolgom
aztán évekre eltűntél, külföldön tanultál, csináltál még egy szakot
én meg háromszor költöztem, a végén pont oda, ahol a legjobb barátnőd lakott
így mennek a dolgok mostanában
lehetne jobb is, de ez van
a múltkor köszönés nélkül elmentünk egymás mellett a boltban
egyetleneim
gondoltok-e rám
sötét szobákban,
szállodák teraszán,
tengerpartokon
vagy munka után
egyetleneim
gondoltok-e rám
olyan rohadt könnyen tudunk mindenkit elfelejteni