Érzem én,
Azt az űrt, amit most bennem hagytál,
Elrepül,
Az a pillanat a múltnak szárnyán,

Mindig is,
Amikor néztelek szívem jobban vert,
Nem tudok,
A lelkemből egy dalt adni neked.

Későn ismertem fel,
Rég elfelejtettem,
Hogy felfedezzem,
Mit könnyeimmel építettem fel.

Lásd most és érezd, jöjjön hát,
Engedd szabadjára szíved szavát,
Törjön fel minden, lelkedből,
Hozd fel magadból mi rég eltörött.

Dübörög bennem, hallom,
Különös, édes hangod,
Fáj nagyon, hogy mindig rád gondolok.

Láttam én,
Ezt a lejárt drámát számtalanszor,
Bármikor,
Még az életemben végigjátszom,

Egy mosoly,
Amit nekem adsz az már ajándék,
Már tudom,
Ezzel új történet vette kezdetét.

Elhalványult minden,
Még harcolok, hidd el,
Hogy felfedezzem,
Mit könnyeimmel építettem fel.

Lásd most és érezd, jöjjön hát,
Engedd szabadjára szíved szavát,
Törjön fel minden, lelkedből,
Engedd el s az égre tör.

Emlékszem minden könnyre már,
Őriztem magamban sok éven át,
Kezdjük most újra még egyszer,
Írjunk hát egy újabb történetet.


Nappal és éjjel várok rád,
Minden könnyem érted hullajtom ám,
Feltört már minden lelkemből,
Nem baj fájjon csak tovább,

Lásd most és érezd, jöjjön hát,
Engedd szabadjára szíved szavát,
Törjön fel minden, lelkedből,
Hozd fel magadból mi rég eltörött.

Dübörög bennem, hallom,
Különös, édes hangod,
Fáj nagyon, hogy mindig rád gondolok.

Egy megtört szív csak az mit én adhatok.