Csacsi és Bari folyton vetélkedett, Nem tudtak dönteni ki a rátermett,
Végül Bari így bégetett: „Gyere szürke szamár mérközzünk meg!”
Csacsi hitte, ö az okosabb! „Győzzön az, aki a leghangosabb!”
Bari bégetett, de nem kiabált, Csacsi üvöltött, mint egy szamár!
Mert én vagyok az okosabb, én vagyok a szebb,
Én vagyok szerintem a legügyesebb,
Én vagyok az erősebb, én meg a bátrabb!
Bebizonyítom, hogy te is lássad!
Azt, hogy, én vagyok az okosabb, én vagyok a szebb,
Én vagyok szerintem a legügyesebb,
Én vagyok az erősebb, én meg a bátrabb!
Bebizonyítom, hogy te is lássad!
Barinak támad egy ötlete: „Törd be a kapút a fejeddel!”
Csacsi minden erejét összeszedte, Csillagokat látott szegényke.
Egész nap így versenyeztek, Egymáson túl nem tehettek,
Felkérték végül Kukori, Mondja meg végre ő a tutit!
Mert én vagyok az okosabb, én vagyok a szebb,
Én vagyok szerintem a legügyesebb,
Én vagyok az erősebb, én meg a bátrabb!
Bebizonyítom, hogy te is lássad!
Azt, hogy, én vagyok az okosabb, én vagyok a szebb,
Én vagyok szerintem a legügyesebb,
Én vagyok az erősebb, én meg a bátrabb!
Bebizonyítom, hogy te is lássad!
Nap végén egyiknek a torka fájt, A másik csillagokat lát.
De mindenketten megtanulhatták, hogy mindenki másban jobb a másiknál!
Mert én vagyok az okosabb, én vagyok a szebb,
Én vagyok szerintem a legügyesebb,
Én vagyok az erősebb, én meg a bátrabb!
Bebizonyítom, hogy te is lássad!
Azt, hogy, én vagyok az okosabb, én vagyok a szebb,
Én vagyok szerintem a legügyesebb,
Én vagyok az erősebb, én meg a bátrabb!
Bebizonyítom, hogy te is lássad!
Azt, hogy, én vagyok az okosabb, én vagyok a szebb,
Én vagyok szerintem a legügyesebb,
Én vagyok az erősebb, én meg a bátrabb!
Bebizonyítom, hogy te is lássad!