Valamikor itt egy költő járt
Tihany felé küldte sóhaját
Nem felelt a visszhang; bárhogy várta
Hallgatott a szív, csöndes volt a part
S ringatott a víz egy dalt:
Kék vizű, szép tó ez a nagy Balaton
Épp ilyen kék e szempár
A fényben lágy szavú szél játszik a halk habokon
Játszik a szél, aztán szerte száll
A kóbor felhő néz a víztükörbe
Ring vele az ég
Hullám csobban míg ott a vízen
e zene szól, e zene rég
Kék vízü, szép tó ez a nagy Balaton
Épp ilyen szép a holdfény
Nem hagyom el még élek én
Nem is régen itt egy festő élt
Szerette az égszín tó vizét
Vásznain a festék híven őrzi
Milyen is a víz, s hogy küld le az ég
Ezerszínű fénykévét
A kóbor felhő néz a víztükörbe
Ring vele az ég
Hullám csobban míg ott a vízen
e zene szól, e zene rég
Kék vizű, szép tó ez a nagy Balaton
Épp ilyen szép a holdfény
Nem hagyom el még élek én