Hamvas fehér arcod, mióta nem látom,
Úgy érzem hiába élek e világon.
Este, ha lefekszem gyűrött párnám
senki meg nem igazítja,
Szőke hajam, kócos hajam,
nincsen aki lesimítja.
Álmomban az arcod megjelent előttem.
Fekete hajadból puha párnát szőttem.
||: Kacagott a lelkem, sose volt még
ilyen csodás, boldog álmom,
Mégis, mikor felébredtem,
könny csillogott a párnámon. :||