Majd csak elvisz már a szél
túl a réten, át az égen
túl a városok fényén is túl
Átellenben az ismeretlenben-ben
odaát a napsugár majd kikelt
szokványos gondolatok egy magtól
kinek a vágya koránt sem ennyire ismert
Te sem lehetsz oly bátor
hogy gyökeret foganatosítsál odakünn a pusztán
mi a széllel járunk át a napnyugtán
Majd csak hullik már eső
hogy a szikár talajból egyszer
valami csíra szerűség végre feltör
Mert örökké nem mehetek a széllel
gyökeret eresztenék már szerteszéjjel
És tudom jól, mi a kötelességem
de mégse fojtom el ezt a fajta ingert
Te sem lehetsz oly bátor, hogy
gyökeret foganatosítsál odakünn a pusztán
mi a széllel járunk át a napnyugtán
Azt mondják naplopó, aki az eget nézi naphosszat
de semmit sem tud az, aki egész nap a földet túrja
Talán egyszer majd földet ér ez a kis magocska
de addig, szórja szét a hírét mindenfelé
Mi a széllel járunk
Számít, hogy merre mész
számít, hogy merre visz a szél