Honnan jött a szegény legény, nem kérdezte senki,
Ismerte az erdőségek titkos ösvényeit,
Gyalog útját, zugát, azok átjáróit,
Ismerte a lápot, hol kerülték a várost.
Kutyákkal és besúgókkal keresték már őket,
Barlangokban, sziklák között rejtőzködve éltek,
Vérdíj volt a fejre, a kötél kikészítve,
De hiába volt minden, mert Lengyelhonba tértek.
Esze Tamás volt a legény, aki vezette őket!
Rákóczi is velük tartott, térdig gázolt a vízben!
Nyolcezren voltak, s a Tiszához érve,
Térdre ereszkedtek, vezérük nevére!
A hegyek, mint zöld várak, nagy erőt rejtettek!
Kaszát, villát láttak mikor hadba mentek!
Így kezdődött nyolc év, telve reménységgel,
1703-ban, a szabadság tükrében!
Cum Deo pro Patria et Libertate
Így kezdődött nyolc év, telve reménységgel,
1703-ban, a szabadság tükrében!