Verze 01:
Halál virága illatára
a nap kinyílik mint infra lámpa,
belülről felfaló alvó állat,
a minden szelleme fogja vállad.
Beszorulsz egy égő házba
A zöld lángon műanyag vágja
Valóság kikötözve ég szét
megtartod egy apró részét
Nyakamban lógó sötét talizmán,
vágtatunk egy villám hangján,
mászol létrán az ég felé,
büszkeséged az ördögé.
Nyálkás felhőkön keresztül
veled együtt minden elmerül,
belső világom süllyed máris,
elrejtett második Atlantisz.
Refrén:
Nem tom' mi van kint, és nem tom'
mi van bent, ne tom' mi van idebenn a fejemben.
Verze 02:
Ragasztó enged, napkorong zuhan,
keresi mindenki hol lehet,
riporter kíváncsi, utána surran, bottal piszkálja két gyerek.
Vérvörös vízben hínárok között, halraj tünteti el,
mi rejlik a furcsa képek mögött az engem már nem érdekel.
Fejemben házak süllyedtek el, oltárok, templomok,
mivel bennem van az egész, én bárhol otthon vagyok.
Volt ott állat és növény, és talán ember?
Most a víz hideg kövén a fény már nem kell.
Én teremtettem, és süllyesztettem el,
Második Atlantiszt a lelkem nyelte el.
Refrén:
Nem tom' mi van kint, és nem tom' mi van bent,
nem tom' mi van idebenn a fejemben.
Verze 03:
Nyers vagyok, egy véres húscafat
Kutyák elébe tett kósza pillanat
Kételkedő, hitetlen Tamás
Emberöltőre lassított villanás
Mélyhűtőt csavargó, akárcsak Aladin
Kopott pad alattam, s fent az ég baldachin.
Refrén:
Nem tom' mi van kint, és nem tom' mi van bent,
nem tom' mi van idebenn a fejemben.