Már nem soroznak be katonának,
S nincsenek kik, dezertálnak.
Mégis voltak, akik bemennek,
Példaképei a hadseregnek.
Minden nap korán kelnek,
És a feletteseknek tisztelegnek.
A kiképzés nagyon kemény,
Ha túléled az már erény.
És ha az őrmester veled ordibál,
Csak tedd, amit mond, s a düh elszáll.

Figyelj oda mások, mit mondanak,
És mindig használd az agyad.
A harcban pedig légy erős,
Mutasd meg kiből lesz hős.
Szívből harcolj, hogy ne féltsetek,
S ne kelljen, hogy megmentselek.
A többiekkel lélekben legyél egy.

A csatatéren meg egy:
Szív dobban,
Egy bomba robban,
Utána minden lángra lobban.

Minden felé kiáltások,
A csatatéren vérben állsz ott.
A bajtársad meg a földön mászott,
Egy golyó elől elrántott.

Csak nézel szét magad körül,
Ennek a helyzetnek senki sem örül.
Katonák, akik ott harcolnak.
Katonák, golyókat szórnak.
Katonák, sajnos így élnek.
Katonák, és gyakran félnek.
Katonák, de nem a dicsőségért.
Katonák, csakis a szabadságért.
Harcolnak s ez mindent megért.

Leszerelték már mindegyiket,
Az egész század csöndben pihen.
Ők voltak az igazi easy,
Megtanultak egymásban bízni.
Nem voltak hősök, csak azokkal harcoltak,
De a háborúban sosem magukra gondoltak.
Ha kellet bárkiért visszafordultak,
Oda is, ahol nagy csaták dúltak.
Mikor a kiugrás után szétszórtak.

Megtalálták végül egymást,
S a németeknek mutattak egy s mást.
Igen, ilyenek voltak, nagy emberek.
Ők tudták, hogy bármit lehet.
A kitüntetés soha ne legyen cél,
Egyedül csak, hogy segítsél.
Hogy, olyan legyél amilyenek ők voltak,
Alkotói az utókornak