Kihunytak már a csillagok, kóbor eb csahol-papol
A lelki szegények tényleg boldogok, ostya Holdat majszol
Ez alvadt vér szaga, a kés hegyén meg a fémes éjszaka táncol
Túl sokszor estünk el a kereszttel, kudarcot vallunk rutinból
Szólj majd, ha félsz, én ott leszek, ha kell
Az, hogy mit remélsz, mást úgysem érdekel
Halkan percegő percek húznak tovább és tovább
És fonják körénk a töviskoronát
Még mentenénk a menthetőt, de fáj
A lélek-bárkát tépi a Noé-óceán
Jégbe fagy a nyár, de Július havát
Januárra dobja át a szívlapát
Csak kelj fel és járj, már mindenen túl vagy
Jöhet bármi a felhők felől
Jó reggelt világ!
Végül elvonul, a vihar és az ég kiderül
Fény derül ránk és minden/ki/derül
Ha jó a vége minden/ki/derül
De ha más nem is az ég kiderül