Magad alatt voltál, aztán felül
Emelkedtél a lelked felült
Nekem, vajon ez lehet a szerelem?
Boldogság-fétis, megszenvedem
Meg a lány közönye, hogy ma még csak smár
És ágyba kap reggeli tornát már
Holnap és a fészen rak fészket
Mer’ a lételeme lett az enyészet
De nincsen semmi vész, jobb sorsra érdemes a művész
Csak a kezeket akarja látni a hátsó sorokban
És senki nem ért semmit, de tudod, hogy nekem mindig
A sorok közé szólt a jegyem, valahol olvastam, hogy ott a helyem
Naprakész vagy irány a bícs
Kell, hogy hírnevet öregbíts
A nappal szelfizel, de beégett
Beégtél, ezt se érted
Mielőtt elfogyasztod, posztolod
Mer’ te is csak más szekerét tolod
A sosem hallott pénz elkopott
Erre még meghívlak én, úgyis hagyod
De nincsen semmi vész, csak úgy csinálsz, mintha élnél
A nagykönyvben vagy rég megírva
És itt senki nem ért semmit, de legalább még mindig
A tekintetünk találkozik néha-néha
Számolnék rád
Számíthatsz rám
Ringbe szálltam még a kedvedért
Miénk a szorító
Szívszorító
De menet rendszerint vesztettél