Csonka Magyarországnak a délkeleti táján
Élt egyszer egy cigány legény meg egy szép cigány lány
Zöld erdő volt a tanyája puha pázsit fekvő ágya
Rózsalevél betakarja, hogy a szél ne járja
Este mikor kigyúlnak a csillagok az égen,
Cigány legény hegedűje szebben szól mint régen
Belesír az éjszakába, mesét mond a holdsugárnak
Siratja a szeretőjét azt a szép cigány lányt.
Egyszer aztán meglátta a gróf a szép cigánylányt
Vett is néki selyemszoknyát, aranyos topánkát
Fényes kastélyába vitte, puha ágyába fektette
Szerette a menyasszonyát, azt a szép cigánylányt.
Este, mikor kigyúlnak a csillagok az égen
Cigány legény hegedűje nem úgy szól, mint régen
A vadgalamb is azt búgja, mindig csak azt turbékolja
Bánatában szakadt el a hegedű négy húrja.