Öreg idő, szálló idő, belepte a hollóhajam dérrel.
Teleszórta szívem kertjét sárguló levéllel.
Elvitte a legszebb rózsát,
Nem hagyott még lombot sem az ágon
Elvitte a féltett kincsem,
Napsugaras boldog ifjúságom.
Valamikor de sok könnyet, fájó könnyet csókolt fel az ajkam,
De a hosszú vándorúton egyedül maradtam.
Nem mulatok hangos szóval
Beérem már csendes halk zenével
Öreg idő, szálló idő,
Belepte a hollóhajam dérrel.