Te vagy nékem az, az asszony, akitől a boldogságom kaptam,
Mégis te vagy az, az asszony, akinek én oly keveset adtam
Te vagy az a fénylő csillag, amely mindig ott ragyog az égen,
Amelyik, ha eltévedek, megmutatja a jó utat nékem.
Te vagy, aki otthon sírtál, ha én máshol a világot éltem.
Tudtam azt, hogy egy jó szavam elég esz, hogy megbocsásd a vétkem.
Lehajtom most a fejemet, szeretném, ha meg is szidnál engem.
Olyan asszony vagy te nékem, amilyet én meg sem érdemeltem.