Oda van a virágos nyár, minden levél sárga.
Jajgatva sír a szellő is mintha neki fájna
Fel-felzokog úgy kesereg
Ott künn az avarban
Mint mikor az én rózsámnak
Szerelmetes violámnak
Elvesztét sirattam.
Szellő, szellő, író szellő, fáj a szívem-lelkem,
Beteg vagyok meg is, halok, sirassál meg engem.
Vidd magaddal a szívemet e világon végig,
Mutogasd meg mindenkinek
Milyenek a vérző szívek
Mikor összetépik.