Sötét alakok, idegen árnyak
Feldúlt otthonok, kifosztott házak
Üszkös gerendák, hamvak, zsarátnok
Létükért könyörgő gyermekek, asszonyok
Gyűlölet színeit magára öltő
Mindent felemésztő, hömpölygő tömeg
Fényben úsztam, féltem tőlük
Rettegtem az éjszakában
Várom a hajnalt, a fényt
Álmomban egy lány voltam
Kapartam a véres földet
Dörgött az ég, villámlott
Sötétség fedte a világot
Temetetlen holtak mezején
Könnyeztem és könnyezett az ég
Lelkemben örök gyász fogant
Jajszavam ágyúdörej karjaiba rohant
Felkeltem és itt vagyok, kérdezem: miért?
Harcok kárminvörös mámorában keresem a fényt
Azzá lettem, amitől féltem
És keresem az igazi énem
Azzá lettem, amitől féltem
Mindig kerestem az igazi énem