Messzi út ezüst szalagja,
merre hívsz, hová vezetsz?
Fölötted, mint böjti gyertya lángja,
csillag lengedez.
Örömre vagy búra hívsz el?
Viszel téboly-poklon át!
Segíts vad tavaszi szívvel
megszeressem zúzmarád!
Fűzgallyat hajts zabolámra,
szánom alá sugarat!
Majd az egek kapujába
elvezetem magamat!
Ég áldjon, árva földem,
forrás itatta part,
arany csorolysza, törj fel
sötét felhő ugart!
Fürödj föld, szép sugárban,
konok fiad ne félsd!
Én többet csizmaszárban
nem hordok hetyke kést!
Csikó meleg hasára
nem dőlök éjjelen
Már erdő nem kiáltja tovább
víg énekem,
sorsom szele vadul hajt,
rám ront a förgeteg,
míg egy azúrkapun majd halkan bezörgetek!