Már régóta hittem, hogy a holnap majd eljön
Eljön, hogy halkan titkos gondolatokat szojön.
De csak elfeledett illatként lengi körül
Megfáradt, jéghideg agyamat
És a holnap, a rég várt holnap helyett
Nincs más mint a pillanat.
Ref.: Kérdeném, hogy merre jár
Hogy miért nem talál
Vagy talán nem lesz velem már sohasem?
Csak várom, egyre várom, hogy egyszer majd betoppan
És hófehér rózsát nyit a ki nem mondott szavakban
De csak gúnyosan vihogva lebegnek
Mellettem tegnapom vétkei
S én várom a sötétben, hogy buneim
A végtelen holnap öleli.
Valami átok ül rajtam, s hiába várom
Hogy végre itt legyen
Álruhás hajnalok kopognak
De életem
Végtelen Jelen.