Körbenéznél de nincs körülötted semmi már
Végtelen rom, mint összedöntött kártyavár
Láthatatlanul mégis érzed, hogy valaki néz
Tudatod alatt szép szavakkal megidéz.
Elindulsz egy ösvényen, hogy rátalálj
Utadon végig társad a szürke félhomály
Vágy-fák között álompázsit, rózsakert
Hogy miért van így, az még senkit nem érdekelt.
Egy folyóhoz érsz, s ott a csónak, hogy átvigyen
A túlparttól azt várod, hogy jó legyen
Beszállsz, s téged elragad egy áradat
Most már tudod, valaki megírta sorsodat.
Elnyúlva hát boldognak érzed magadat
Úgy suhansz, mint magasan szálló madarak
Lehunyt szemmel látod: kalandod véget ér
Mert ebbe az álomba úgyis minden belefér.
Ref.: Hidd el mindez csak játék
Az álmod egy színdarab
S, az utolsó felvonás után
Ledolnek a színfalak.