Egy hang kiált, legyen egyenes az út,
Emelkedj fel völgy, süllyedj le halom,
Mert eljön az Úr, és látni fogjuk őt,
Övé lesz az erő és minden hatalom...
Egy hang kiált, és én kérdezem, miért,
Az ember, mint a fű, nem túl sokat ér,
De fent a hegyek felől hallom, jön felém,
Az én Uram, az Úr szól,
Mindig van remény...
Akik az Úrban bíznak, erejük megújul,
Szárnyra kelnek, mint madár,
Futnak és nem fáradnak,
Járnak és nem lankadnak,
Útjuk a végtelen határ!
Ő megmérte már az eget, a tengert,
Vékával a földnek porát,
Mérlegre tette a hegyeket s halmokat,
Ő alkotta a világokat...
A népek előtte, mint a csepp a tengerben,
Annyit érnek, mint kicsiny kis porszem,
De Isten megbocsát, és elküldi fiát,
Ma is így szól, csak halld a szavát...