Akkor jutott eszembe mit jelentesz nekem,
mikor egy fájdalmas pillanatban al akartam dobni az életem.
Azt az élketem, amelyik mit sem ér,
de eszembe jutott egy kedves mosoly, egy lágy ölelés.
Csak te vagy ki megért engem, te vagy az egyetlen,
kit valaha igazán s őszintén szerettem.
Nélküled talán nevem már csak egy márványtáblán lenne,
mit fájó könnyek áztatnának, halkan zokogva miért tette?
Nem lehet szavakba önteni, mi az mit érzek,
olyan ez mint egy fájdalomgödör legmélyén az élet.
Voltak köztünk nehéz percek, skútba hulltak a boldog tervek,
de felállva a padlóról, csak tehozzád vágyódom.
A mélyből én a magasba vágyok, mint a sok madár,
kiknek ugyan nincs hazájuk, de mind szabadon száll.