Mikor tétlenül fekszem a sötétben
S mikor elhagyott minden reményem
Hogy valaha is felkelek az ágyból
Elegem van a kinti világból!
Hol ennem innom és beszélnem kell
Kapcsolatot tartani az emberekkel
Halgatnom kell a háborús híreket
Tejesítenem az emberi igényeket
Hol tőzeggyapot fúrodik a testbe
Százak harapnak egyetlen kékeresbe
Hol valaki izzad valaki nyaral
Van aki küzd és van aki nyal.
De enélkül se jó, mert:
Refr.:
Az unalom csöndje tönkreteszi testem
Az unalom csöndje elveszi az eszem
Az unalom csöndje megeszi a lelkem
Az unalom csöndje megöli az életem...
Találnom kéne már más megoldást
Addig nem találok megnyugvást
De a gondolkozás is merő unalom
Csak fekszem és pengetem a gitárom
Úgy döntöttem többet nem unatkozom
Nem fekszem többet így az ágyon
Inkább élek és szenvedek
De az unalomnak többé nem engedek
Mert vagy élek vagy unatkozom
bár egyikre sincs igazán okom
És mind a kettő unalmas
Ez a dal meg lassan szánalmas...