Tűzfényű égbolt küldötte voltam születés és halál hajnalán
Istennek mása az elbukott árnya egy sötétben fénylő szivárvány
Tűzmadár szárnyak ösztöni vágyak repítettek ősi szférákon át
Mártírok vére bűnösök kéje bennem vált álomfolyammá
De a nyugvó nap fénye agóniám képe szívemben már hamvadó parázs
Így lettem a bárány elhagyott ábránd alvó kígyók urává!