A kárpátok mély árkában úgy sírnak a fák
Hullanak már a levelek s a hervadó virág,
Bérces ágyuk durranása messze-messze kél
Lelkesítő magyarnótát fúj felénk a szél.
Fiúk felettünk az idő eljárt, fiúk felettünk elmúlik a nyár,
Nem látjuk többé a kicsi falunk, nem zárjuk többé a rácsos kaput,
Mondjátok meg aki hazatér, idegen földben pihentem meg én...
Csak a drága jó anyámnak el ne mondjátok..
Ne epessze fájó szivét a keserű bánat.
Mondjátok,hogy visszajövök,visszajövök én..
Visszajövök egy szép május holdas éjjelén...
És aztán felvirágzom a puskám szuronyát..
Kis falum határán úgy vonulok át...
Mondjátok meg aki hazatér, idegen földben nem pihenhetek meg én !!!