Eszembe jutnak a régi emlékek,
minden jó volt, de már nem remélek.
Változnak az idők, új szelek fújnak,
gazdagok újra a szegényekbe rúgnak.
Minden csak a pénz körül forog,
végtelen harc, a szemem kopog.
Keresi kis pénzét az átlagpolgár,
de nemsokára segélyért a sorban áll.
rerf.: Kérdem én, hogy jó-e ez így neked,
hogy elveszik az utolsó kenyered.
A munkanélküliség megoldásra vár,
prosti újra a sarokra áll.
Szemükben csillog a látóhatár,
unott élet mellett, csak magány vár.
Lehet, hogy légüres térbe beszélek,
fülekre nem találnak ezek a beszédek.
De azért csak mondom, mondom a magamét,
pusztul a világ, nyomorog a nép.
refr.:Kérdem én, hogy jó-e ez így neked,
hogy elveszik az utolsó kenyered