Fekete varjak szálltak a fekete város fölé,
A holtak mind elmenekültek a látóhatár mögé.
Az üvöltés a torkokban bennakadt, az ébrenlét véget ért,
Zöld és bíborszín felhõk alatt darazsak szívják a vért.
Lehangolt zongora húrjai átvágnak ínt és eret,
Véres esõfelhõk úsznak a fekete város felett.
A mézeskalács házikóban átvérzett a plafon
De belül még a semminek csörög egy fekete telefon.
Egy kéz kiáll még a földbõl de támaszt már nem talál,
Feljött az új nap a tankcsapdák között, meghalt a halál…