Mindenki elment a vonattal reggel
A tévében fölkelt a Nap
Zsebemben egy álmos világegyetem
Nyújtózkodott és úgy maradt.
A szél elállt a tenger fölött
A ködön a napfény át nem hatolt,
Egy kishajó sírdogál egyedül
De Románia küldött egy anyahajót.
A kéménybõl füst száll, a kertben törpék,
A kosárban gombák és körték,
Pucolt pecsenyekacsák az égen
Õk sem olyanok már, mint régen.
A kötélhúzók az idõt húzták,
Mert minden kötél elszakadt,
De az idõ pénz, és azt nem lehet húzni
Szag nélkül beszélt és elszaladt.
A hajóim elmentek messze délre
A halak sem írtak még lapot,
A vonat visszajött, de nem szállt le senki
Várjak még, vagy már sírhatok?
Gyere el hozzám, vigyél el innen
Ne kérjél semmit és tiéd lesz minden,
És ha azt akarod, hogy ne legyen vége
Súgd a titkot a halak fülébe.
A kéménybõl füst száll…