Messze távol van egy fogolytábor
Valahol a Bajkál-tó tövén, messzi Oroszországba
Szomorú fogságba
Búsan lopakodik két magyar legény
Messze száll két sóhaj,
Az egyik megyszólal
Nem élek sokáig, nem jutok hazáig,
Rád hagyom a testamentumot:
Van nekem egy cifra szűröm, meg egy subám,
Van nekem egy szépen szóló fűzfafurulyám
Legyen tiéd a tilinkó, fújd el rajta majd,
Hogy egy magyar katona a fogságba meghalt.
Meggyfa nyelű fokosomat öcsémnek adom,
A karikás ostoromat Nagy Pálra hagyom,
A ládámba találsz majd egy piros keszkenőt,
Add vissza a szeretőmnek, Isten áldja őt.