Alkony borul a pusztára kegyetlenül süvít a szél
Még az ebet is benn tartja mindenki a szobába tér
Vándorlegény kint egyedül feje felett varja repül
De a varjú egyre vár, mind azt mondja kár, kár, kár.
Keresztfa áll az út szélén rajta szentelt Mária kép
Vándorlegény rongyos szegény roskadozva alája lép
Térdre borul hajlékot kér esedezik irgalomért
De a varjú egyre vár, egyre mondja kár, kár, kár.