Azt gondoltam míg a világ,
Mindig ég a gyertyavilág.
De már látom, hogy elalszik,
s az én babám rám haragszik.
s ha haragszik, megbékélik,
mikor a kökény megérik.
S megérik az feketére,
vágyik szívem a szőkére.
S a szőkét az isten adta,
s a barnát a víz hajtotta...
Nananaanaa...