Jegenyefán fészket rak a csóka
Barna kislány tanított a csókra
Tüzes csókját, jaj de sokszor vissza-visszakérte
A szívemet, a lelkemet adtam volna oda érte.
Adtam csókot az Isten, tudja hányat
Csókolom a csókra termett szádat
De mivel hogy széjjelszakadt a szerelmünk lángja
Nincs is itten olyan kovács, aki összekalapálja.
Barna lány volt a szeretőm régen
Ő benne volt minden reménységem
Nem szeret már más útra tért verje meg az Isten
Pénz kell neki nem szerelem, pénzem nekem pedig nincsen
Ha meghalok csak az a kérésem
Cigányzene síromig kísérjen
A házamtól a síromig mindig csak azt húzza
Ezt a legényt a szerelem vitte el a sírba.