Lábad előtt mély szakadék,
És a hátad mögött erdő lángja ég.
Azt hiszed már, nem menekülsz,
Vagy a szakadék, vagy elborít a tűz.
Lelked térdre borul, torkod összeszorul, szemeidben rémület.
De ott van a híd!
Léted elött mély szakadék,
És a hátad mögött vad keserűség.
Égbe kiáltasz, nincs felelet,
Csak a halál marad, most így képzeled.
Lelked térdre borul, torkod összeszorul, szemeidben rémület.
De ott van a híd!
Mindenhol van mély szakadék,
Én ezt jól tudom, mert bennem is van még.
Azt is tudom, azt a csodát, hogy a szakadékot híd íveli át.
Lelkem térdre borul, torkom összeszorul, szemeidben rémület.
De ott van a híd!
Mindig van egy híd...
Mindig van egy híd...