Titkainkat végigélted nappal és éjszaka
Elrejtőztél bennünk, innen nem mehetsz el soha
Húz a sár, arcunk míly könnyes lett
Két pokol közt mindig van egy szebb
Levél jön, és kósza ujjunk tépve bontja szét
Szállodákról, szűk szobákról küldi üzenetét
Én egyre csak számolom itthon a sírokat
Mert a földben valami örökre ittmarad
Az volt szép, amíg búcsúztál
Addig volt jó, amíg úgy fájtál
Úgy tűnt, kár, mikor elmentél
Nem tudtuk még, hogy nem is ismertél
Akadozva szólnak a sorok, és ritkábban is tán
Szavainkból egyre többre nem emlékszel már
Néha még egy régi hangot hallani
Megállunk egy percre, de nincs mit mondani
Nem felejtünk semmit el, de túl nagy már a csend
A fényképalbum a fiók mélyén semmit sem jelent
De ha üvölt a semmi, üvölt a csönd, hallgat a száj
Ég a szem, késő, fél üveg orosz vodka szerteszáll
Az volt szép, amíg búcsúztál
Addig volt jó, amíg úgy fájtál
Úgy tűnt, kár, mikor elmentél
Nem tudtuk még, hogy nem is ismertél
Nem lesz úgy, ahogy már volt rég
Nem lesz szép, hogyha eljössz még
Ahogy az fájt, az elmúlt már
És ami elmúlt, te nem is az voltál