Rajta állsz, de azt nem érzed
A világ fordul és csak emészted
Magad azon, hogy itt maradtál
Hogy valami kéne, amit avatnál
Abból, amiből másnak is jut
Csak nézed az időt, nézed hogy fut.
De ha megkérdeznéd, ki festette
A világot ilyen barbárra
Hajtja a vizet, a mocskos vizet
Valakinek a malmára.
Széles a világ, de a helyed szűk
Lazulj el és dobd el a tűt
Mert alig maradt egy kis energiád
Leküzdeni a gyűlölt hiányt
Jól tudod, itt minden csapda
Ne lépj bele készakarva.