Látom, itt van elöttem szép Erdélyország.
Megkínzott földjein még él a reménysugár.
Egy kősziklába vésve a fájdalmas évek.
A múltat elfelejteni, már nem is lennék képes.
Megkondulnak a harangok, hangjuk messze száll.
A fák susogva zengik már, hogy eljött a várt megváltás.
Zeng az égen egy madár, körbe-körbe száll.
Folyó fénye elvakítja, de várja a változást.
Itt van már a kisút, mely Erdély földre visz.
A lombok közül kitekintve megcsörren a bilincs.
Tán ilyen szépet látni vétek, mely egykor a milyenk volt.
Most újra éled a harci szellem, mely bitorlót eltipor.(2x)