Egy buta szőke kölökről álmodtam
Arany tincseit ollóval levágtam
Tudom, sohasem felejti ezt el
A lapra: az életemet kottáztam
Zűrös a vilag, Ő mondta
De ez van, csak ne álmodozna
Annyit az a naiv lány
A fönti emeletről
Jobb kezében egy gyűrott levél
Ott hagyja a padon s nem mesél
Többet a tökéletesről
De emléke még mindig kísért
Nem hagyom hogy elfeledd
Apránként az egészet,
Hanem jelenlétemmel
Beléd vésem a nevem
Idegen emberekkel bájcsevegek
Ki tudja miért nem értenek
Hagyják, hogy elveszítsék mind
Azt a kevés különlegeset
Most már elhiszem,
Hogy nincs más csak a felszínen
Aki hülye, megérdemli
Hogy elsüllyedjen a tömegben
Egy buta szőke kölökről álmodtam
Az úton mellette némán elhaladtam
Tudom, sohasem felejti ezt el
A dalba az életemet kottáztam
Zűrös a világod, tudom
De ez van, sajnálni nem fogom
Köszönöm az emlékeket
A többit hagyom elveszni
Buta szőke kölök
Semmi nem lesz örök
Hamis minden dalod
De tudni sosem fogod
Mi hiányzik még
Miért van üresség
Nekem ezért maradsz
A Buta szőke kölök.