Segíts megállnom, mert elvisz a víz,
Csak sodor, sodor magával, beszélj hozzám még.
Maga alá temet, elkap, elpusztít,
A hullám lehúz, elnyel a mély.
R.: Mért van h mindig hazudunk, mikor nem is muszáj,
S mi az mi balra fent úgy fáj?
Csak fogd a kezem és csókolj most meg,
S mondd h ezentúl királyfi leszel...csak fogd a kezem.
Könyektől nedves párnámra hajtom fejem,
Az zúgó csönd pecsétjét rányomta a szobára.
Egy égő csikk felé nyúl most a kezem,
Tudom te hagytad itt és engem is magányra.
R.
Elnyeli lassan a tűz a fényképedet,
A lelki békám elhallgatott már nem brekeg.
A bor már vészesen fogy s én nem várlak,
Csak a füstfelhőkön át még néha látlak.
R.2x