Rád olvadok, mint viasz a kőre,
e kép filigrán és kókusztej a bőre,
s inkább pihe, fedi le, mint szőre,
amint fuvallom esztelen, pőre...
Imigyen viszont, megbök a láma,
kinek e földön, tarka az álma…
S lám-lám, korán elámulok,
amint az álmán meglódulok:
Peruban élek, élek s virulok,
korán kélek, kélek s pirulok…
amikor háton…megláttalak…
Szerelem támadt, buzgár, patak…
Perui élet…, az igazi élet…
A szerelem éltet, mi gyümölccsé érett!
Ámor…nyila…mámor…lila…
Úgy itat át, hogy nélküled soha…
Most azonnal…most vagy soha…
Add meg magad…két karomba…
Csillog is ezen…és túl e világon…
Lelkünk tükre, könny kupolákon.