Szívem első aortája,
hozzád fut el szűk helyen.
Te éltettél egész éjjel,
maradj ma is én velem.
Téged hívlak, invitállak,
mint nagy vizek, hatalmas jéghegyet.
Tengerként már azt kívánom,
hogy könnyeidben só legyek.
Só lennék a könnyeidben,
szó lennék a könyveidben.
…és lám, lám, lám,
elnémul, szám.
S nem látom a két szememtől,
szerelmed a könnyeidtől.
Ihlet tán…
rímelsz rám!
Add szerelmed oh, dal daliám,
őrizz engem, légy velem.
Féltett kis kincseimmel,
bőrödben égjen: fém jelem.
Jöjj, oltalmazz! Csókolj szájon!
Üss egy csapásra – két legyet.
Téged hívlak, invitállak,
mint kredenc fiók a késhegyet.