Kívül a kaszárnyán kint a kapunál
Lámpa lángolt árván most is ottan áll.
Szívembe zárna két karom,
A lámpás égne a falon.
Mint akkor angyalom!
Én édes angyalom.
Kettőnknek árnya egybe olvadott
És a vén kaszárnya csak egyre hallgatott .
Hozzád repül ma kis dalom,
De el nem ér a két karom.
Mint akkor angyalom!
Én édes angyalom.
Emlékezel még drága kedvesem?
Trombitált az őrség! Én szerelmesem!
Mért is csitult el halk dalom?
Be kellett volna vallanom:
Szeretlek angyalom!
Én édes angyalom!
Száll a szél a szárnyán, vak sötét az ég
S otthon a kaszárnyán régi lámpa ég.
Jaj, hogyha éltem itt hagyom.
A láng csak ég a kőfalon.
Mint akkor angyalom!
Én édes angyalom!
Úgy fáj a lelkem, mit felelhetek?
Lámpaként szerelmem mindig ott leszek.
Távol boríthat sírhalom.
Örökké rólad álmodom,
Mint akkor, angyalom!
Én édes angyalom.