A szempilláimon átsüt a napsugár
Már sapkám sültje se lehet álruhám,
Mert álruha csak az lehet, ami belülről eltakar
És ha rádnézek, érzem, hogy felkavar
Olyan groteszkül vagy szemét velem,
Hogy már jólesik, ha, ha megölelem,
Mert csak azt ölelhetem úgy igazán,
Akiben hiszek, hiszem az igazát
Lopok bárkinek bármit, ha ő is megteszi
Megeszem a mérget is, ha ő is megeszi,
Bízni, csak bízni azt másban nem lehet,
Csak abban, aki szíve mélyén tudod, hogy szeret
A szempillák megnőnek vagy begöndörödnek
Akik véghezviszik nevezzük ördögöknek
A szempilláimon átsüt a napsugár
Már sapkám sültje se lehet álruhám
Mert álruha csak az lehet, ami belülről eltakar
És ha rádnézek, érzem, hogy felkavar
Felkavar az érzés, ami a szívből
Hullámokat döngetve kifelé tör
És felkavar a fénye, aminek hangja
Titkolt ézései és színei vannak
Mert hiába rejtőzöl a sülted mögé
Amit más akar az úgyis az övé