Az én apám a nagy vezér volt,
kalandja annyi, épp ezért volt.
Száz csinos menyecske tündökölt a háremében,
S mind a százan összefértek véle szépen.
Az én apám a bölcs effendi,
Úgy élt, ahogy nem él ma senki.
Néha titkos és bizalmas útra, Párizsba ment,
S a nőkről énnekem futárral egy-két szót üzent.
Ha flörtölök, ha flörtölök,
Úgy flörtölök, mint egy török,
Mint egy valódi bég.
Ha flörtölök, ha flörtölök,
Naponta öt szivet török,
Rekordnak épp elég.
Itt udvarolni is muszáj,
Ez itt a bökkenő.
De nála otthon allahaj,
Elég a keszkenő.
Ha ég a bég, a flört se kell,
A keszkenőm hajítom el,
Gyerünk, enyém a nő.
Az én apám a nagy vezér volt,
Dicső szakálla hófehér volt.
Háremében ült napestig lesve mint a véreb,
Hogy ki lett soványabb és ki lett kövérebb.
Midőn kimúlt a háremélet,
Csak hálni járt belé a lélek.
Rögtön otthagyott csapo-papot, s levetvén a fezt,
Mint száműzött, könnyek között elkáromkodta ezt:
Ha flörtölök....