Én iskolát nem végeztem.
Ezt igazán szégyenlem.
Jól összeadni nem tudtam,
Hát ne csodáld- megbuktam.
Így nem lehet ez véletlen!
A fizető én lettem
Mert aki itt mer,
Az aranyat lel,
Csak rendesen tévedni kell:
Egy dörzsölt főúr úgy számol,
De úgy számol, de úgy számol.
Pár házszámot az utcáról,
A cehhez hozzácsap.
Csak bírja ám a számoszlop,
A számoszlop, a számoszlop.
Az ember körbejár, oszt lop.
Kis ész kell ehhez csak.
Persze érdemrendet nem kapok,
Még úri ember sem vagyok.
Csak nézzék le a főurat,
A főurat, a főurat.
A végén mégis ő mulat,
Ha sok pénzt zsebre rak.
A társaság itt roppant jó,
Főúrinak mondható.
Van számos bankár, pénzmágnás,
És nagymenő még száz más.
Itt fürdenek a pezsgőben,
Hát haszon is lesz bőven.
Pénz szaporán hull,
Ha zsebébe nyúl:
Sok kicsípett- becsípett úr!
Egy dörzsölt főúr...
Ha egy vendég rendelt ezt, meg azt,
Én feljegyzem, hogy mit fogyaszt,
Én számlázom a dupláját,
A dupláját, a dupláját.
A vendég úgyis duplán lát,
Ha részeg, mint egy csap.