Életem értelmét megtaláltam benned,
Te vagy aki megfogott és többé el nem enged,
Te vagy a leghűségesebb társam,
Jóban rosszban mindig csak rád vártam.
Örülök, hogy rád találtam, egymásnak teremtődtünk
Előbb születtél, mint én mégis együtt nőttünk fel, együtt fejlődtünk.
Szívünk mindig egyszerre dobogott,
A tűz lángja mindig velünk együtt lobogott.
Az egész életemet neked szenteltem,
Amit kértél tőlemazt én rögtön megtettem.
Sosem kértem cserébe semmit, ez egy önzetlen szerelem,
A veled töltött első perceket soha el nem feledem.
Az első találkozásnál beloptad magad a szívembe,
Hamar egymáshoz szoktunk, csak te jártál a fejembe.
Nem volt szükség hosszas udvarlásra,
Sokoldalúságod késztetett meghajlásra.
Tisztellek, mert mindig törődsz velem,
Mert mindig pontosan tudod, hogy mi kell nekem.
Lényed elvarázsolt, teljesen megbabonázott.
Gyakran lejtünk együtt egy könnyed táncot.
Minden napomat és éjszakámat megédesíted,
Benned leltem meg a bizalmat és a hitet
Te vagy a legfontosabb és ezen nem változtathat semmi,
Mert soha nem volt még ennyire jó hozzám senki.
Ha a szerelem bűn, én vagyok a legbűnösebb lélek,
Mert évek óta csak érted élek.
Belőled merítek erőt, ha veled vagyok semmitől nem félek.
Kitartok melletted, mert te vagy számomra maga az élet.
Életem értelmét megtaláltam benned, elveszve támolyogtam,
De rád találtam, életem szerelmére rábukkantam.
Reád, kire mindig is vágytam.
Kiben a megváltó személyét láttam.
Ki mindenben támogat,
Elfogadja a hibákat,
Ki mindig mellettem áll,
És tanácsot ad, ha bár,
Néha másra is pillantok, de te vársz rám.
Mint egy őrangyal figyelsz rám.
Ki minden fájdalmam orvosolja, aki nélkül lelkem sivár puszta volna.
Rájöttem csak érted érdemes élnem,
Ha te nem lennél akkor én sem.
De ezt csak az tudja és érzi,
Ki ismeri az érzést milyen mikor valaki az életét egy valakiért éli.
Ki benned találta meg élete párját,
Ki benned lelte meg boldogságát,
Ki benned látja jelenét jövőjét és múltját.
Kinek mát csak te létezel, kivel lélegzel,
Soha nem veszekszel, s nem vetekszel,
Nem haragszol és úgy fogadsz el
Mint akkor, amikor rám találtál és megszántál,
Amikor örökre megfogtál engem és megszálltad gondolataim.
Agyammal teljesen egyesültél,
Magadból egy kis részt az enyémmé tettél,
Mikor hangos csengése, akár egy szent ima megidézett
És hű követőddé tett.
Mikor rádöbbentem, hogy te vagy az életem,
Hogy te érted létezem,
Nem véletlen rájöttem imádlak,
És veled együtt minden hibádat.
Veled sírok és veled nevetek,
Mikor veled vagyok minden gátlást levetek.
Mindent csak te jelented, te vagy nekem az élet,
Az ital, a levegő, a víz és a nap sugara, a tél, a nyár
Vagy akár az éjszaka, a föld, a szél és a fehér hó.
Minden létező, vagyis ami elképzelhető.
A bolygók, a tejút, az egész naprendszer,
Minden te vagy amit az ember elképzel.
Számomra te vagy az élet és leszel a halál,
Egy szép emlék, ami az egekig velem jár.
Elkísérsz engem még a sírba is,
Társam leszel a mennyben vagy akár a pokolban is.
Árnyékként kísérsz el mindenhová.
A második énemet megtestesíted,
Ám mindig a jó felé vezet.
Ezért köszönöm neked a kitartást,
És azt, hogy tudom mindig mellettem állsz.
Köszönöm, hogy vagy nekem és hogy lehetek neked,
Hogy hallhatom hangod, s hogy tanulhatok belőled,
Hogy elmondhatom teljesen tiéd lettem
Hogy elmondhatom érted mindent megtettem
Mert rajtad kívül sok mindenem nincsen,
Ezért lettél te a legdrágább kincsem.