Mond mit érzel, mond mi bánt,
Mért magadban keresed a hibát,
Az érzéseiden uralkodnál,
De te is tudod, hogy képtelenség.
Irányíthatatlan érzések közt vergődsz,
Egyre nehezebb lesz ,ahogy felnősz,
Miért szenvedünk, miért rettegünk?
Miért fordul mindenki ellenünk,
Miért nem őszinték,
Mikor minden kis erőfeszítés lefárasz,
Miért nincs válasz?
Sok a kérdés,
Miért van hogy gyakran fojtogat egy érzés?
Azért, hogy félj, hogy potyogjon s könnyed,
Menekülnél, de nem lesz könnyebb.
Keresd a szépet, keresd a jót,
Mindig halld meg az igaz szót!

Félsz az ismeretlentől, kerülsz mindent ami új,
Beléd táplálták a paranoiát, a szél is másképp fúj,
Amikor megszületsz akkor óvnak,
De később csak legyintenek,hozzád már alig szólnak,
Csak eltitkolnak tényeket,
És egyedül kell látnod a lényeget,
Mikor a magány uralja egész lényedet,
A magad útját kell járnod,
A saját világod, megtalálnod,
De miért olyan nehéz, miért olyan furcsa,
Előtted egy zár, aminek nincsen kulcsa.
Miért akarák,hogy reszkess,
Hogy félj attól, ami nem természetes,
Miért kell tovább állnod, mikor közeleg a vihar,
Egy érzés erős volt, most meg hirtelen kihal.

Félsz a természet feletti erőktől,
A fegyveres zsoldostól, mert rohan ki az erődből,
Nem futja már sokra az erődből,
Az őrület határán állsz,
És lehunyt szemmel csak a jobbra vársz,
A helyes ösvényre talán rátalálsz,
És ha a tudatod illózió mentes,
Ebben a világban nem lehetsz vesztes.